Benedek István (2026): Polarizing transition? Opposition strategies and the rise of Péter Magyar and the Respect and Freedom Party (TISZA) in Hungary. Comparative European Politics, 24, 24. https://doi.org/10.1057/s41295-026-00460-z (D1)

A tanulmány egy konstruktivista-realista elemzési keretet dolgoz ki annak vizsgálatára, hogy a kihívó szereplők miként működnek a a választási autokráciákat jellemző rezsimbizonytalanság körülményei között, a kortárs Magyarországot kritikus esetként kezelve. A demokratikus reziliencia, az ellenzéki stratégiák és a politikai polarizáció elméleteire építve a cikk árnyalt fogalmi keretet vezet be a demokratikus és polarizációs ellenstratégiák megragadására, különös tekintettel arra, hogy az ellenzéki szereplők miként értelmezik politikai környezetüket, és hogyan igazítják ehhez taktikáikat. Az elemzés az ellenzéki stratégiák olyan tipológiáját dolgozza ki, amely a konvencionális intézményes alkalmazkodástól az intézményeken túli diszruptív szakításig terjed, és megmutatja, hogy a demokratizáló mozgalmak gyakran több működési módot kombinálnak a választási, civil és szimbolikus arénákban. Empirikus szinten a tanulmány az Orbán rendszer régebbi ellenzéki szereplőit veti össze a Magyar Péter és a Tisza Párt által megnyitott új pályával. Míg a korábbi ellenzék az intézményes tiltakozás, az ad hoc rendkívüli gesztusok, valamint a kölcsönös polarizáció vagy a passzív depolarizáció következetlen keverékére támaszkodott, addig a TISZA 2024-es felemelkedése mindebben látványos törést jelentett. Normasértő intézményes kihívással, alulról szerveződő széles civil mozgósítással és transzformatív repolarizációval olyan, több társadalmi metszetet átfogó koalíciót épített, amely sikeresen bontotta meg az Orbán rezsim addigi stabilitását. Ez az áttörés ugyanakkor heves ellenreakciót váltott ki a rezsim részéről: a kormány felerősítette a „hazaáruló” diskurzust, és jelezte készségét a politikai verseny további súlyos jogi-adminisztratív korlátozására is, beleértve a legfőbb kihívó kizárását. A magyar eset így egyszerre mutatja meg a fennálló rezsim-normákat tudatosan romboló kihívó transzformatív repolarizációs stratégiájának potenciálját és törékenységét a hibrid rezsimekben, ezáltal tágabb tanulságokkal szolgálva a demokratikus reziliencia lehetőségeiről és korlátairól autoriter közegben.