2026. január 28.
Fedinec Csilla cikke a Jelenben

Az ukrán irodalom következetes és szenvedélyes alkotója saját nemzetképének. Ez a hagyomány egyszerre fakad kényszerből és ellenállásból: abból a történelmi helyzetből, amelyben az ukrán nyelv, kultúra és politikai lét gyakran kívül rekedt a birodalmi struktúrák által meghatározott térből. Az ukrán irodalom esetében ez nem elvont poétikai elv, hanem megélt történelmi tapasztalat: a szenvedés mint kollektív emlékezet és politikai korlátozás, a haladás pedig mint nyelvi felszabadulás és identitásteremtés jelenik meg. Az irodalom nem csupán leírta Ukrajnát, hanem aktívan konstruálta is: újra és újra megteremtette azt a fogalmi teret, amelyben „Ukrajna” jelentéssel bírt, formálva az ország képét és a nép történetét. Hallom néha – ukrán irodalom nincs is. Sajnálom azokat, akik elfelejtettek, vagy meg sem tanultak olvasni bármilyen irodalomról is legyen szó.